Észrevenni az áldásokat
Vándorútra indult a nagyváradi Tibor Ernő Galéria alkotói csoportjának Himnusz 200 című kiállítása. A tárlatot természetesen először itt, Váradon, a Kanonok sori pincegalériában mutatták be még március 1-jén. Azóta elkerült a kiállítás anyaga Jászfényszaruba és Jánoshidára, június 30-án pedig a kismarjai kultúrházban nyílt meg a tárlat, amely két hétig látogatható, majd tovább vándorol a gyűjtemény, hogy más településeken is megszemlélhessék a váradi alkotói kompánia képzőművészeti munkáit.
Kismarjába már úgymond hazaérkezik a csapat, hiszen több éven át minden nyáron alkotótábor volt a településen, amely az Örömfestészet elnevezést viselte. A kismarjaiak ezúttal is barátsággal, szeretettel fogadták a TEG csoportját.
A vernisszázson Pető Ferencné, azaz ismerősi-baráti körben Tilda, a Kismarja Közösségéért Egyesület elnöke fölelevenítette kicsit ezeket az alkotótábori szép emlékeket. A tábor névadója Kiss Mária nyugalmazott rajztanár, ötletadója pedig Kupás Vince. Arról is beszélt Tilda, hogy májusban tartottak egy közös alkotónapot, amelyen részt vettek a tibor ernősök és helybéli fiatalok. A diákok rajzait és a TEG alkotóinak e napon készült kollázsát is kiállították ez alkalommal.
Zsiga Kálmánné, a kismarjai Bocskai István Tagiskola pedagógusa Kölcsey Ferenc Himnuszának történetét foglalta össze. Ferenczi Tünde, a Bocskai-iskola rajztanára kedvenc képzőművészét, Picassót idézte, miszerint minden gyermek művész, a kérdés csak az, hogy az is tud-e maradni. Mint mondta, a gyermekeknek a mai korban nem kell fohászkodniuk és kérniük, mert minden megadatik nekik amúgy is. Mégis, sok gyermek a fájdalmat jelenítette meg az alkotói napon a Himnuszra való reflektálásként. Szenvedünk, dühösek vagyunk, mégis talpon tudunk maradni. A diákoknak nem kellett hívószó, mindenféle külső ráhatás, klisé nélkül alkották meg képeiket.
Csathó Töhötöm, a Tibor Ernő Galéria művészeti vezetője elmondta: amikor kitalálták e kiállítás ötletét, sokat gondolkodtak arról, miként közelítsenek a vershez, egy magányba vonult költő imájához. Kölcsey nem önmagáért mondott fohászt, hanem az egész nemzet jobb sorsáért imádkozott. A versen töprengve a tibor ernősök alkotásaik révén arra törekedtek, hogy közel(ebb) hozzák a jelen emberéhez a Kölcsey által megfogalmazott értékeket, hiszen fontos észrevenni az áldásokat.
