2015. január 3 | Nagy Márta Júlia | Irodalom

Portrék kertekben és út mentén

Meggyvér, sziromhab, kékes árny
A délutáni dombokon; szomorúságcsöpp,
Didergés, kiköpött nimfaarc
És pihenni nem hajlandó test,
Súly a sötét talajon.

Kócfonat, puplinszalag, szőke árny
Az okker futóhomokon;
Cinóbervörös, sikoltó fákon
Szelet fog hályogos hajnalon,
És triciklin süvít el viháncolva.

Reggel opálfélgömbje borítja
Penészes, zuzmó benőtte álmom.
Sóderrel beszórt parkban szedett
Üvegszilánkokkal csiszolom fényesre,
Továbbadom majd sokszoros áron.

Akácfarongyok az autópálya mentén,
Elsárgult, dohszagú tavaly nyári lom.
Gyolcsingbe hajtom, kendőbe rejtem,
Hogy cifra színekkel álcázzam nyomorom,
Vörössel és zölddel hímzem át az arcom.