Az információtól a nevelés szerepéig
A szervezők szándéka szerint az információt, valamit annak torzulását követte volna nyomom az a kerekasztal-beszélgetés, melyet kedden délután tartottak a Gheorghe Șincai Bihar Megyei Könyvtárban. A megjelent meghívottak – Ioana Mădălina Ștefănică és Radu-Alin Balaj bloggerek, Mihai Maci filozófus, Alin Crețu és Radu Bonta pszichológusok, Constantin Moșincat, a Katonai Múzuem váradi kirendeltségének igazgatója, több folyóirat munkatársa, valamint alulírott – és az érdeklődők, köztük a könyvtár munkatársai és egy újságírást tanuló egyetemi hallgató Delia Beatrice Pantea moderálásával végül az eredeti téma mellett más kérdésekről is beszéltek, miután Ancuța Șchiop, a könyvtár menedzsere köszöntötte az egybegyűlteket.
Szó esett például arról, hogyan érik el az egyént az információk, és arról is, hogyan válogat az egyén ezek között abban a folyamatos információs áradatban, amiben élünk. Beszéltek a megjelentek a saját szakterületükön szerzett tapasztalataikról is, például arról, hogy az olvasók egy része kifejezetten azokat a témákat részesíti előnyben, amelyekben dagonyázni lehet, s hogy kevesen vannak, akik szívesen kilépnek a saját komfortzónájukból, s olyan tartalmakat is elolvasnak/meghallgatnak/megnéznek, melyek nem a saját véleménybuborékukat tartja fenn vagy erősíti. Röviden kitértek az álhírek terjedésére és a jelenség feltételezhető okára, de az egyes információk ellenőrizhetősége is szóba került.
Az ítélőképesség, az információk közötti választani, szűrni tudás hiánya is szóba került, innen pedig óhatatlanul is elkanyarodott a beszélgetés a nevelés, főleg az iskolai nevelés és főleg annak hiányosságai irányába. Szó esett arról, hogy van a tananyagnak olyan része, mely az elmúlt 30 évben sem változott, az iskolában sokkal inkább a lexikális tudás elsajátítására, mintsem az önálló véleményalkotásra vagy éppen a kritikai gondolkodásra nevelnék a gyermekeket. Az is elhangzott, hogy azok a pedagógusok, akik utóbbival próbálkoznának, sok esetben vagy belefásulnak a tanügyi rendszerbe vagy éppen elhagyják azt, mert szélmalomharcnak érzik azt, hogy változtatni próbálgassanak a megszokott gyakorlatokon.