2014. augusztus 17 | Fenyvesi Orsolya | Irodalom

Határátlépések

A nappalok közelebb jönnek
az öntudatnál, és régebben történtek,
mintsem elveszíthetném őket.
Az éjszakák maradnak
a világos ész rejtekhelyén,
ahol a bőr összeér a fekete éggel.
A hang mindig abban a házban reked,
ahol a lámpák égnek.

Így utazom, és múlt időben mesélem el magam:
gondoltam, voltam, éreztem.
De a történeteim házakról, kertekről, élőlényekről
szólnak, dobbanásnyi töredékeiről a fénynek,
és amit látok, az csak a testem
légi felvételen.