Ferdítések – Játszva énekelünk vagy énekelve játszunk?
A mindennapi ferdítgetések között az egyik leggyakoribb és, mondhatni, a legkonokabbul megmaradni akaró „hiba” a művészetek térfelén található: a mi nyelvünkön, bármilyen hangszerről legyen szó, azon az előadóművész játszik. Mindenekelőtt akkor, amikor az interpretálás minősítéséről beszélünk, például egy koncerten milyen jól játszottak a vonósok, a fúvósok és az ütősök, de valójában nem tudtak túltenni az aznap esti vendégszólista zongorajátékán. Azaz: jól hegedültek, fuvoláztak, doboltak, de a pálmát mégis a zongorázás vitte el. Románul ez úgy hangzik, hogy cântau foarte bine și violoniștii, și suflătorii sau toboșarii, dar cel mai frumos suna cum cânta solistul la pian.
A legtávolabb álljon tőlem egy zongorahangverseny vagy akármilyen más koncert kigúnyolása, de ha azt mondaná valaki, milyen szépen énekel X. Y. előadó a zongorán, ember legyen a talpán, aki rögtön nem arra gondol, hogy a hangszeren állva engedi ki az illető a hangját. Ha viszont románul mondanánk, hogy X. Y. a jucat frumos pe vioară vagy különösen ha s‑a jucat cu vioară, akkor az első esetben arra gondolna a román zenebarát, hogy táncolás közben megtaposta a hegedűt, a másik esetben pedig, hogy a gézengúz kisgyerekek mintájára szétcincálta a hangszert, és eljátszadozott a húrjaival.
És még egy érdekesség: az elmondottak mind a zenei előadásokra vonatkoznak, a színdarabokat viszont mindkét nyelven játsszák. Sőt a románban van még egy olyan kifejezés is, amit mi inkább körülírunk: elsősorban az operaénekesek minősítésekor szokták mondani, miszerint vocea este frumoasă, dar are (sau nu are) și joc de scenă. Tehát nem csupán elénekli a szerepet, de színészileg alakítja is, jó a színpadi mozgása és hasonló értékelések. A műélvezet közben tehát föltétlenül vigyázzunk, hogyan adunk hangot a zene gerjesztette örömünknek.
(Megjelent a Várad 2021/1o. számában)