Császári vizit Váradon (4.)
Legutóbb ígéretet tettünk arra, hogy felelevenítjük I. Ferenc József első és második nagyváradi látogatását. Lássuk, mi is szerepel a város jegyzőkönyveiben az akkor még koronázatlan magyar király első, 1852. június 18‑i itt-tartózkodásáról. Az idézeteket betűhíven közöljük.
„Elnök polgármester úr előterjeszti: miszerint Ő Cs. Kir. Apostoli Felségének e városbani megjelenése s ennek örömmel rendezett nagy ünnepe után először van szerencséje e Községi üléssel együtt tanácskozni, s egyszersmind a csak pár napokkal ezelőtti napokon, hogy Ő. Cs. Kir. Apostoli Felsége e várost is meglátogatni kegyelmes volt.” Az előterjesztés a következőkben leírja, hogy ha a király az elnök-polgármestert, Csorba Jánost I. Ferenc József-érdemrenddel kitünteti, ez külön is legyen a jegyzőkönyv része.
Feljegyezték még, hogy „a Polgármester Úr külön köszönetet szavaz még azon 120 főből álló Városi Polgárokból alkotott lovas Banderium tagjainak, köszönetet mindazoknak, kik ez ünnepély rendezésére munkásságukat feláldozni készek voltak. Szíves köszönetét nyilvánítja a Köz Gyülés is azon 120 főből állott lovas Bandériumot alkotott Városi Polgároknak, kik ön költségükön az ünnepélyt nagyobbá, fényesebbé tenni igyekvének. Örömmel szavaz köszönetet végre mindazon egyéneknek, kik semmi fáradtságot nem kimélve az alkalom nagyszerűségéhez képest az ünnepélyt valóban érdekessé s kedvessé tették, és magokat a polgármester rendelkezése alá bocsátották, s igy ezáltal a város diszét előmozditották. Emlékezzünk meg az ünnepélyt rendező bizottság tagjairól, akiknek Polgármester Úr külön köszönetet nyilvánitott: Poynár János, Tar Sámuel, Farkas Lajos, Korda Andor, Dr. Grósz Fridrik, Nyári László, Zsiga Miklós, Bujdosó Mihály, Stern Antal, Marmorstein József, Kraul Antal.”
Bővebb leírást nem találtunk a királyi vizit eseményeiről, de valószínű, hogy a vendég látogatást tett a városban, és a püspöki palotabeli szállásán fogadta a küldöttségeket és a felekezetek papságának képviselőit, amint tette azt második látogatásakor, öt esztendővel később.
Erre a második látogatásra 1857. május 26–28. között került sor, és mivel időközben megnősült a király, már nejével, Erzsébet királynéval érkezett városunkba. Nézzük, hogyan emlékezett vissza, korabeli dokumentumok alapján, a Nagyvárad napilap névtelen tárcaírója 1890-ben, az akkori királyi látogatás után megjelent lapszámokban.
A királyi párt 1857. május 26‑án déltájban várták a szalontai országútnál (ma Aradi út), ahol a megérkezéskor három mozsárágyú díszlövést adott le, mire a város összes harangja megkondult. A város határában felállított díszkapunál a magas vendégeket a község és a városi tanács tagjai, valamint a polgármester, Csorba János fogadták, és hódolatukat fejezték ki a császári ház iránt. A fogadáson jelen volt Nagyvárad, Arad és Szatmár bandériuma is, ezeknek tagjai a polgármester rendelete szerint mintegy száz méterrel a királyi pár hintója mögött elhelyezkedve kísérték a menetet.
A városba való bevonulás a Német (Teleki, ma Primăriei) utcán felállított diadalkapunál kezdődött. Itt gyülekeztek már délelőtt az udvari méltóságok, a császári és királyi tábornokok, a katonai tisztikar, a római katolikus papság, a nemesség, az állami hatóságok, a hitfelekezetek küldöttei, a különböző delegációk, valamint azok, akik kocsin vagy lóháton követni kívánták a menetet. A felsőbb osztályhoz tartozó hölgyek és urak a püspöki palotánál várták a királyi párt.
Az útvonal a Német utcán, a Szent László téren, az alsó hídon (Kishíd, ma Szt. László híd) át Olasziba, a Fő utcán keresztül pedig a püspöki lakhoz vezetett. A Német utcai díszkaputól kezdve a céhek egy része, az elemi iskolásoktól kezdve a tanulóifjúság, aztán ismét a céhek, majd a várad-olaszi parókiánál felállított diadalívnél az izraelita hitközség tagjai és tanuló növendékei, utánuk pedig a katonaság képezett sorfalat, és a sorfal mögött mindenütt a közönség foglalt helyet.
A királyi pár a püspöki palota előtt fogadta az udvari személyzet és a nemesség hódolatát, majd lakosztályukba vonultak. A rövid pihenő után a király és neje a palota dísztermében találkozott a rájuk várakozókkal. Tordai Szaniszló Ferenc püspök ünnepi beszédet mondott, majd a közönség, élén a püspökkel és a királyi párral, átvonult a székesegyházba, az ott tartandó tedeumra.
Az egyházi szertartás végeztével a magas vendégek ismét lakosztályukba vonultak vissza. Rövid pihenő után következett az udvari személyzetnek és egyéb méltóságoknak a bemutatása, majd a küldöttségek fogadása. Ezt udvari ebéd követte.
Ebéd után a király és neje városnézésre indult. A menet a püspöki palotától az Új soron (a Schlauch kert, ma Petőfi park déli, belváros felőli része), a Fő utcán, a Szent László téren át, a Zöldfa utcán, a nagypiaci töltésen, a felső (Baross, ma Dacia) hídon, a Megyeház utcán (a később kiépült Széchenyi tér, ma Traian park) át ért újra a Fő utcára, ahonnan az Új soron visszatért a püspöki palotába. A város esti kivilágítása már készen állt, így azt este fél 9 órakor a királyi pár is megtekintette.
Idézzünk egy mondatot az akkori tudósításból: „Amennyiben ő cs. k. Felségeik a kivilágítást megtekinteni méltóztatnának, annak legmagasabb kiindulási idejét röppentyűk légbe bocsátása tudatandja.” Méltóztattak megtekinteni, másnap pedig dicsérő szavakkal méltatták az esti kivilágítást a polgármesternek. Dicsérhették is, hiszen az akkori idők egyik legfényesebb tűzijátékát láthatták!
A Városi Levéltárban a látogatással kapcsolatos dokumentumok között található az alábbi leírás; szó szerint közüljük:
„A kivilágitás 1857. május 26‑án leend, amikor is a város költségére a köv. kivilágitások fognak történni: a városház (a mai Sas szálloda) homlokzata, nevezetesen pedig az áltány (erkély – szerk. megj.) körüli nyolcz ablak alkalomszerü festményekkel ellátva, pazar fényben és a legizletesebb alakzatokban fog kivilágittatni. A Szt. László szobra körül négy oldalról piramis alakzatban világitás, a nagy piaczra pedig egy kápolna forma világitás – melyből Ő Felségeik arczképei, a korona s diszjelek fognak előtünni. Az izraeliták a nagy piacz széliben lévő Gróf Batthányi féle házat fogják a legpazarabb fényben önköltségükön kivilágítani. A görög püspök Ő excellenciája pedig saját lakát és talán a tornyot is szintén önköltségén. A deák szertartású püspökségi lak körüli tér s az út a lazarethumig bengáliai tüz s lámpák által fog kivilágíttatni. A tüzijáték – hogy a távoli lakók is láthassák, a Kálvária hegyre határoztatott, hol a püspök és káptalan az épületeket s a felséges nevek kezdőbetüit (F. J. E.) három ölnyi nagyságban ki fogják világítani.”
A korabeli leírások szerint a kivilágítás előtt esett az eső, és erős szél is fújt, de a kijelölt órára kellemes idő lett. Másnap, május 27‑én reggel a királyi fenségek tiszteletére eltervezett katonai díszszemle a nagy eső miatt elmaradt. A zivatar elvonultával a király és neje a leendő indóház alapkőletételi ünnepségére indult nagy kísérettel. Itt a közönség csak belépti jegyekkel vehetett részt, ugyanis akkora volt az érdeklődés, hogy csak előre kihelyezett korlátok mögé, erős katonai felügyelet mellett lehetett a tömeget közel engedni a vasúti sínekhez.
A jövendő pályaudvar alapkövét Tordai Szaniszló Ferenc szentelte fel. A kőbe egy ólommal lezárt tokot helyeztek el, a tokba pedig különböző iratokat, pénzeket és emléktárgyakat. A felszentelés után a püspök üdvözlőbeszédet mondott, végül a tedeum eléneklésével az avatási ünnepség befejeződött.
Az alapkőletétel után a király a hivatalokat – a helytartósági osztályt, az országos főtörvényszéket, az országos pénzügyigazgatóságot –, az országos törvényszéket a fogházakkal, a megyei kórházat, a katonai kórházat és Grósz doktor szemgyógyintézetét látogatta meg. A királyné és kísérete külön tett látogatást az Orsolya zárdában, a Német utcai bölcsődében és óvodában. Mindezek után a király és a királyné magánkihallgatáson fogadta azokat, akik „ezen kegyelmet kikérvén, az e részbeni engedelmet megnyerték”.
Délután, pontban 3 órakor, hatalmas népünnepély kezdődött a Rhédey kertben, a szalontai országút és a városi téglavető közötti téren. Nem sokkal 3 óra után az erre az alkalomra épített díszcsarnokkal szembeni hídon feltűnt a királyi fogat, s abból kiszállva a magas vendégek elfoglalták helyüket a csarnokban. Itt a polgármester üdvözlőbeszédet olvasott fel, majd átnyújtotta a királynak azt a paksamétát, amely a város költői vénával megáldott polgárai által az alkalomra írt köszöntő verseket tartalmazta.
Az udvari személyzet és a magas kíséret a díszcsarnoktól jobbra és balra eső, külön bejárattal ellátott páholyokban foglalt helyet. A népünnepély ideje alatt a rendet a polgármester helyettesének vezetésével a városi tisztviselők, a községi tanácsosok és e célra kijelölt polgárok tartották fenn. A népnek hat zenekar játszott, 8 boremelvény és 16 lacikonyha kínálatát élvezhették a polgárok, még sült ökröt is a sertéshús és más húsok mellett. Nagy volt az öröm, amikor a király és a királyné rövid időre a mulató közönség között elvegyült.
A város a császárné számára egy térdeplő imazsámolyra alkalmazható, pompás szőnyeget rendelt, melyre Szent László arcképe és a város címere volt hímezve. A szőnyeget Bécsben készítették, a festőművész Mezey Lajos utazott el érte a császárvárosba. Ugyanő tervezte meg a díszkivilágítás részleteit is.
A népünnepélyről a királyi pár a püspöki rezidenciára kocsizott udvari ebédre. Ennek végén adta át a püspök és a polgármester, valamint a nemesség a magas rangú vendégeknek szánt ajándékokat. Ez alkalommal őfelsége 1000 forintot adományozott a város szegényeinek.
Este „halász-tánczvigalmat” tartottak a Fekete Sas fogadó dísztermében, háromezer jegyet osztottak ki rá, és részt vett az uralkodói pár is. A termet mesterien kivilágították, virágokkal és zöld ágakkal díszítették. Pestről akartak zenekart rendelni, de mivel nagyon sokba került volna a városnak, végül Kolozsvárról hozták át az akkori idők leghíresebbikét, Pongrácz zenekarát. A bál és a bankett kitűnően sikerült, köszönhetően br. Gerliczy Félix, Des Echerolles-Kruspér Károly és Mihelfy Albert hozzáértő szervezésének.
Másnap reggel a püspöki palota előtt gyülekezett a papság, a katonaság és a városi hivatalnokok, hogy a királyi párt elbúcsúztassák. Idézzük szó szerint a Városi Levéltár dokumentumában rögzítetteket az eseményről:
„Folyó év. május 28‑án következett be a legmagasabb elutazás Nagyváradról Debreczenbe. Reggeli 6 órakor egybegyült a papság, a cs. k. katonaság, a cs. k. és községi hivatalnokok ŐFelségeik szállása előtt, hogy a legmagasabb Uralkodó Párnak legalázatosabb hódolatukat még egyszer bemutassák. Egyszersmind számos néptömeg is gyűlt egybe, hogy a szeretett Császárnak s imádott Császárnénak hálatelt szivböl még utolsó Istenhozzádot mondjon. A városi polgármester, tiszthatóság és községtanács, valamint a községi papság kiséré ŐFelségeiket a városi terület határáig. A nagyváradi szolgabirói járásnak 400 lovasból álló bandériuma szolgált diszkiséretül, melyhez Püspökinél a margitai járásnak bandériuma s ehhez ismét Borsnál mint a mezőkeresztesi járás határhelységénél e környék bandériuma csatlakozott. Itt állt egyszersmind a szolgabiró vezetése alatt a járási községek nagy része, legalázatosb hódolatukat bemutatandók. Mezőkeresztes, mint a járás főhelye előtt, ünnepileg diszitett diadalív volt fölállítva, melynek mindkét oldalán a főút hosszában a tanodái ifjúság s ifjú leánykák, kik az utazó Felségek útjára virágokat hintének, a községi elöljárók a papsággal és a szolgabirósági hivatalnokok voltak felállítva, hol a mezőpeterdi r. k. lelkész Lázár Miklós rövid magyar beszédben fejezé ki azon őszinte érzelmeket, melyeket ezen vidék lakosai benső ragaszkodásukban és hűségükben az imádott Felségek megérkeztéhez csatoltak. Ő cs. k. Apostoli Felsége ezen beszédre kegyteljesen válaszolni méltóztatott. Innen és Mező-Peterden és Szent-Mártonon át egész Éjszak-Bihar megye határáig a Berettyó-hidnál, hol Reviczky megyei főnök várta Ő cs. k. Apostoli Felsége parancsait, bandériumok kisérék a legmagasabb menetet.”
Hosszú uralkodása során I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya összesen háromszor látogatta meg Nagyváradot, de átutazóban többször is megállt a város pályaudvarán, és fogadta a helyi hatalmasságok és a tiszteletére a pályaudvaron összegyűlt alattvalók hódolatát.
Farkas László
Nyitókép: Nagyvárad 1852-ben. Forrás: Pesti Hírlap
Galériabeli kép: Ferenc József 1851-ben, Eduard Klieber festménye. forrás: Wikimedia Commons
(Megjelent a Várad 2021/11. számában)
