Kicsi Sára mindennap imádkozik a Jóistenkéhez

Kicsi Sára mindennap imádkozik a Jóistenkéhez. Reggel azért, hogy vigyázzon anyukára, apukára és Lili hugira, ebéd előtt azért, hogy milyen jó, hogy nem kell sokáig éhes legyen, ebéd után azért, mert finom volt az ebéd és még Mirci cicának is jutott belőle, este pedig azért, hogy vigyázzon éjszaka is anyukára, apukára, Lili hugira és persze kicsi Sárára is. Ahogy aztán telnek-múlnak az évek, kicsi Sárából nemkicsi Sára lesz, aki még ugyan nem nagy Sára, de nemsokára majd az lehet. Nemkicsi Sára most már azért is imádkozik, hogy jó kislány legyen, és ha rosszalkodott, például csúnyán beszélt az iskolában, akkor azért imádkozik, hogy a Jóistenke megbocsássa neki a bűneit. Ezért nemkicsi Sára minden este töredelmesen megvallja a bűneit a következőképpen: Istenem, köszönöm neked a mai napot, hogy egészséges vagyok és hogy anyuka, apuka és Lili hugi is egészséges és boldog, és köszönöm azt is, hogy te mindig vigyázol rám és a családomra. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy ma Timinek azt mondtam, hogy hülye liba, és hogy olyan sokáig haragudtam rá, amiért mindenkinek elpletykálta, hogy ki tetszik nekem az osztályból. De nagyon fájt, hogy Timi ilyen gonosz volt velem, és nem is akartam neki megbocsátani még akkor sem, amikor odajött hozzám, és megígérte, hogy többet ilyet nem fog csinálni. Most is haragszom rá. Bocsásd meg ezt nekem. Megpróbálok holnap kedvesebb lenni vele, de mit csináljak, ha néha olyan gonosz velem és kihasznál? Pedig én jó barátnője vagyok, sokkal jobb, mint Hajni, aki ugyanolyan pletykás, mint ő, és nagy röhögve elmondta a fiúknak, hogy egyszer Timi átütött a suliban, amikor beteg volt, és haza kellett kérezzen, hogy kicserélje a nadrágját. Kérlek, Istenem, én megbocsátok Timinek, de add, hogy legyen hozzám kedvesebb. És kérlek, Istenem, azt is bocsásd meg, hogy ma olyan türelmetlen voltam Lilihez. Tudom, hogy ő még kicsi és én vagyok a nagyobb, ezért én kell legyek a bölcsebb, ahogy anyu is mondta, de néha nagyon idegesít és olyankor olyan sok csúnyát gondolok, hogy el sem tudom mondani. De nagyon szeretem Lilit, és nem akartam megbántani. Úgyhogy bocsásd meg ezt is nekem. És add, hogy a holnapi nap legyen jó, hogy ügyes legyek az iskolában és kedves legyek mindenkihez. Köszönöm, hogy szeretsz, és hogy vigyázol rám. Ámen. Aztán telnek-múlnak az évek, és nemkicsi Sárából nagy Sára lesz, aki most már néha elfelejt imádkozni esténként. Van olyan is, amikor nagyon későn ér haza, mert éppen bulizni volt a barátaival, és olyankor direkt nem imádkozik, mert úgy érzi, hogy nem tud a Jóisten szemébe nézni azok után, amiket az ilyen bulikban csinálni szokott. Azt gondolja, hogy a Jóisten nem örülne neki, ha megtudná, hogy csak úgy csókolózott egy fiúval, aki tetszett neki, és hogy túl sok sört ivott, és kicsit becsiccsent, és emiatt egy csomót beszélt összevissza, és simulósan táncolt nemcsak egy, hanem legalább négy fiúval. Másnap reggel aztán lelkiismeret-furdalása lesz amiatt, ahogy előző este viselkedett, és hiába bizonygatja magának, hogy semmi rosszat nem csinált, megfogadja, hogy soha többet nem viselkedik úgy, és hogy a piával is jobban vigyáz majd. De azért nem vallja be a bűneit a Jóistennek, mert szinte le merné fogadni, hogy a Jóisten ugyanúgy nem örülne neki és nem tudna megbocsátani, mint ahogy anyukáék sem szabad ezeket a dolgokat megtudják. Meg arra is gondolt, hogy nem csúnya dolog-e megvallani valami olyasmit, amit igazából az ember nem is bán, és amit újra meg fog csinálni. Mert bár nagy Sára megfogadta, hogy többet nem viselkedik úgy, ahogy, mégis elment azután is bulizni a többiekkel, és voltak még ilyen simulós dolgok, sőt, smárolások és egyéb olyasmi, amit nagy Sára még a naplójába sem mert leírni. Helyette a következőt írta: Timi szülinapi bulija. Én Danival. Nagyon együtt voltunk egész végig. Elbújtunk egy sarokba, én ültem az ölében és smaci meg ilyenek. Nagyon jó volt. Egyre jobban tetszik ez a Dani. De ő azt mondja, hogy nem akar semmit. Nekem ez így jó. Mert vannak ezek a dolgok, és ez nagyon jó. Amikor nagy Sára ezeket írta a naplójába, akkor behunyta a szemét és elképzelte, ahogy ül Dani ölében, szemtől szemben, smárolnak, és Dani becsúsztatja a kezét a fölsője alá a melltartójába. Nagy Sárának nedves lesz a bugyija, és egyre szorosabban öleli Danit. És a sötétségben, miközben a többiek táncolnak, Dani a szájába veszi a mellét, és nagy Sára beletemeti az arcát Dani hajába. Amikor nagy Sára erre gondol, akkor összeszorul a gyomra és egész testében bizseregni kezd. Ezt nem írja le a naplóba, ahogy nem tudja elmondani a Jóistennek sem. Ezért aztán nagy Sára egy ideig egyáltalán nem beszél az Istennel. Néha a templomban mond neki olyanokat, hogy: Istenem, te tudod, hogy mire gondolok, te látod a lelkemet, a gondolataimat, a cselekedeteimet. Bocsáss meg, ha nem tudok jó lenni. Vigyázz rám most és ezután is. Ámen. Ilyenkor titokban azt reméli, hogy a Jóisten mégis megértő, és nem haragszik meg azokért a dolgokért, amikért nagy Sárának másnap mindig lelkiismeret-furdalása van. Közben néha elolvassa a Bibliában azt a részt, ahol a különféle törvények vannak leírva, hogy a menstruáló nőkkel meg a paráznákkal mit kell csinálni. Arra gondol, hogy ha sokszor elolvassa, akkor megjavul. Máskor az Énekek Énekét olvassa, és megnyugszik, hogy a Jóisten is szereti az ilyen szexuális dolgokat. Csak az a baj, hogy csak egy emberrel szabad, és csak házasság után, és akkor nagy Sára arra gondol, hogy legrosszabb esetben majd megjavul később, hiszen a Jóisten akkor is megbocsát, ha az ember az utolsó pillanatban, a halálos ágyán bánja meg a bűneit. Ezzel viszont az a baj, és ezt nagy Sára mostanában sokszor leírja a naplójába, hogy ő nem hiszi, hogy valaha meg fogja bánni úgy igazából. Úgyhogy nagy Sára alkudozni kezd a Jóistennel. Édes Istenem, nem tudom, hogy mit csináljak. Szerintem nem vagyok rossz, legbelül azt érzem, hogy semmi rosszat nem csinálok. Nem is akarok semmit megbánni. Nagyon jól tanulok az iskolában, kedves vagyok az emberekkel, segítek otthon a takarításban és Lilinek a házikban, és úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jó ember legyek. De úgy tűnik, hiába vannak csak tízeseim, hiába járok versenyekre meg minden, ez mind mégsem elég ahhoz, hogy jó legyek. Anyu is mindenért megszid, hogy milyen ruhákat hordok, hogy engedem, hogy hazakísérjenek a fiúk, és hogy nehogy ellustuljak. De hát nem is lustálkodok, tényleg! Nem értem, hogy miért haragszik állandóan rám! Mit kéne csináljak, hogy boldog legyen? Szóval nem tudom. Nem érzem bűnösnek magam, Istenem. De ha mégis az vagyok szerinted, akkor bocsáss meg nekem, kérlek. Ja, és áldd meg a családunkat, anyut, aput, Lilit és a barátaimat és mindenkit, akit szeretek és akit nem szeretek. Ámen. Ezután nagy Sára kissé megnyugszik, és ilyenkor sokáig sír a párnájába, és miközben sír, elképzeli, hogy meghal vagy hogy megerőszakolják. Ha meghal, akkor azt képzeli el, ahogy sír anyu és apu és Lili a koporsó mellett, és önmagukat hibáztatják, és megbánják, hogy olyan figyelmetlenek és rosszak voltak vele. Ha megerőszakolják, akkor pedig azt képzeli el, ahogy félájultan fekszik a kórházi ágyban, és meglátogatja Dani, és szerelmet vall neki, és miután meggyógyul, elkezdenek járni, és azután már mindenki csak kedves lesz vele. Ilyenekre gondol, meg arra, hogy milyen igazságtalan az élet, aztán végül elalszik, és reggelig úgy alszik, mintha mi sem történt volna.