Emlékezés Matza Gyulára
Született Matza Gyulaként 1950. április 17‑én. Élete szerelmének, Murányi Éva festőművésznek a megtalálása után, akivel a Francisc Hubic Művészeti Iskolában ismerkedett meg fiatalon, és aki múzsájává is vált, Murányi-Matza Gyula lett. Tinédzserkorától kezdve dalszövegeket ajándékozott karácsonykor meg születésnapokkor az osztálytársának, Virányi Attilának, aki megalapította a kommunizmus idején Románia leghíresebb és egyik legsikeresebb magyar zenekarát, a Metropol Group együttest.
Első versajándéka az Égig érhetne az ének című dal volt ’68-ban. Ez a rockbanda himnuszává vált, és ez lett a legendás Fehér album utolsó dala. Ezt az alkotást negyven évvel később, 2015-ben kiegészítette még két strófával, melyeken érezhető az időbeli távolság, az érettség, a mély tartalmi mondanivaló, amihez nemcsak az évek múlása, de a több mint tizenöt évnyi betegség is hozzájárult. A Metropol-nóták mellett, amelyeket hivatalosan közzétettek, s emiatt cenzúrázottan, virágnyelven kellett megfogalmazni a szövegeket, számos dalt írt Trifán Lászlónak, akivel szoros alkotói, baráti kapcsolatban állt. Dalszövegeinek egy része tehát Trifán-lemezeken szerepel. Mindemellett írt a nagyváradi Mobil Tip együttesnek is, amelyben Trifán Lászlóval és Burchard Pállal, azaz Boogie-val játszott közösen, Matza Gyula a doboknál. Erről sajnos nem maradtak fenn hangfelvételek, csupán írásos szövegek. Az Elekes Emőke vezette Vox Humana női zenekarnak is írt szövegeket. A Tibor Ernő Galéria alkotói csoportjának is tagja volt a kezdetektől.
A fennebb említett, ismertebb anyagai mellett rengeteg publikálatlan és megzenésítetlen verset írt. Ezek közül a következőket halálának 3. évfordulója alkalmából (2018. november 11‑én távozott e földi létből) bocsátotta rendelkezésünkre családja (felesége s egyben dalainak-verseinek múzsája, lánya, Matza Teréz, aki a Kedvesem című múzsaverset megfilmesítette, és fia, Murányi-Matza Mihály, aki maga is képzőművész). A kiegészített Égig érhetne az ének, minden Metropol-koncert záródala pedig kihagyhatatlan.
Sápadt a nap
Sápadt a nap a hideg föld felett
ősz van és tél jön, hó és fagy
minden élő társhoz menekül
barátom, fázom egyedül
fázom, barátom, merre vagy?!
Sápadt a nap a hideg föld felett
fázom, barátom, elmentél
nem is élsz tán s minden hazugság
barátság sincs, csak hazudták –
üres szívemben zúg a szél.
Mennyire szerettem volna
Virágnak hitted a virágot
kőnek a követ
az embereket embereknek
mennyit mesélhettem volna neked
mennyire szerettem volna mesélni
de te leszakítottad a virágot
elhajítottad a követ
és embernek érezted magad
és nem értetted a sírásom
Este a hegyen
A nap a könyvtár mögé esett, megnőttek
az árnyékok. Szerettem volna úgy maradni
ülve, hallgatva a semmit. Talán meghallottam
volna a szíved. Valahonnan a városból, a
gesztenyefák alól, egy kávézó sarkából,
egy sötét lépcsőházból, egy nyitott ablakú
szobából, valahonnan… Ültem, hallgattam
a semmit a város felett.
Otthagytam egy sóhajt: ha arra jársz,
lásd, hogy kerestelek.
Pillanatkép
Minden vagyonom a vér virága
mindig rábízom az új reménnyel vártra
de még nem nyílt ki soha
még soha nem nyílt ki egészen
mint hordószónok néhány drága szót
ordítva szórom szét szirmait a szélben
s egy nap ölni fogok és meghalok
és nem történt semmi soha
a Föld csak forog tovább, forog, forog.
Égig érhetne az ének
Földre dönthetne a bánat,
ha hinnék a ködnek, a sötét mocsárnak,
kettétörhetne, ó, a magány,
ha tudnám, hogy nincsen barátom még egy jó néhány!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Számolgathatnék sok-sok évet –
mennyi szép tervem volt, s végül mivé lett…
Számonkérhetném, ki vétkes ezért,
de köszönj rám, tarts velem, s ez vigasz mindenért!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Kézen foghatnánk, aki nincs velünk –
széjjel ne szakadjon az egész életünk…
Gyertyát gyújthatnánk, hogy égjen,
hogy megtalálhassuk egymást
a végtelen éjben!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Égig érhetne az ének,
ha jönnétek és énekelnétek!
Nyitókép: Matza Gyula 1974-ben, húszévesen
Galériabeli fotók: Portré a Körös-parton 2017-ben; Burchard Pál, Trifán László és Matza Gyula a Mobil Tip együttesben
(Megjelent a Várad 2021/11. számában)