Jóslat és Körtánc
Jóslat
Életünk egyetlen
– a magzatvízből felbukkanva –
kiadós lélegzet,
s miután lemerülünk
az emlékek tengerébe,
a beszívott oxigén
és a kilélegzett szén-dioxid
maradéka a hagyatékunk:
tapasztalatainkból
magaslik az emberiség
kínainál milliószor
terjedelmesebb Nagy Fala,
melyet a semmibe
állítunk a magunkból
sereglő vad hordák
szüntelen pusztításai ellen.
A kietlen végtelenben
csillagokban tükröződik
titokzatos múltunk némán.
A halál neve: csend.
És akár a levegő,
fogy a feltámadás.
Körtánc
Ismereteink hatványozottan,
mint felcsinált mámoros galaxisok,
telítik végtelen világunk,
véleményeink agyatlan asszonyok
laza locsogása a virtuális kiskapuban,
a gondolat pedig libikókázik szüntelen,
szájtépők őrölnek üres szavakat
az úgy gondolom kőbölcsőjében.
A tojás sorsa több tojást elleni,
az ember dolga utódot nemzeni:
költészet az egész, távoli tűhegyen
nevenincs dolgok termékenyülnek
véletlenül és szüntelen forogva,
világot forral, mozgat és rendez
a titok, amit kevés kíváncsiságunk
megfejteni képtelen, milliók
fossák a szót: lényegük lényegtelen.
Itt állunk és álltunk mindenütt,
hasunkra süt még a remény,
de kinek perce számolva van,
hiába keresi, kaparja nyughelyét.
Nincs nyugodalmunk az értelemben,
bár minden fénynek nyugta van,
s felvillan ösvényen, sugárúton,
magasságos egünk, ki tudja, merre van.
Tétovázik minden hajnal,
a bizonyosság kínoz és merevít,
hitek lobognak ósdi kőfazékban,
s csak annyi belőle tied,
mit tudásod onnan kimerít.
Ismereteid kemény heverőjén
fogd rövidre bűvölő szavad.
Véleményed aprítsd ízes falatokra,
fogatlan emberiség majszolja csak:
legyen bár puha, mennyei malaszt.
(Megjelent a Várad 2021/9. számában)
Illusztráció: Csathó Töhötöm grafikája