Napszilánkok

Ébredéskor úgy tűnt, szétesett a nap,
aszfalton kopogott a tervek hiánya.

Jótevők jöttek kenyérrel és liszttel,
egymást taposták a vacogó nyulak.

Számolgatok néha – hátramenetel,
döglött órákon Krisztus is rámköszön.

A váróteremben erkölcs és ösztön,
elhalnak, míg az ajtóhoz érkezem.

Akinek arca nincs, hangja sem ismerős,
háromszor keres. Én vétkem, én-létem.

Vállamon fészkel egy kalászkoszorú,
kék szempár, lemondó búzavirágok.

Minden kérdésre vadkutyák felelnek,
tébolyt kalapálnak kamrák, pitvarok,

meszes állványok, sötét arckeretek,
zavartan kuncog a szürkeállomány,
hol néma pusztaság, hol nyüzsgő vadon.

Ki lesz a hunyó? Láthatatlan az is,
aki most itt beszél. Képletes lelenc.
Hány nap, hány árnyék rohad az asztalon?

2013. március 13.