Cím nélkül 64
furcsa lény ijesztgetett éjjel, eltűntem sok más vidám színnel. valamennyit ellopta egy animátor, ki összevissza cikázott; oda a piros, lila, elszürkült az ég, zöld sem sziporkázott, madárkák fészke üresen állt, erdőben a moha barnává vált. haldokló virágok illata fájt, levelei nélkül hajlongott az ág. dermedt törzsek csontvázként reccsentek, a világból kísértő árnyék lett… sárga és arany még díszelgett, absztrakt mandülion takarta a földet. s míg sirattam az ezerszínű létet, reggelre az Ősz mellém lépett, vigasztalt, felejtsem bennem maradt álmom, hiszen akkor nyár volt. mire oltalmat találtam szobám melegében, az öreg piktor átfestett mindent; barackom tündökölt, mint vörös máglya, narancsköpenyt húzott magára a nyárfa.
Dezső Ilona Anna prózaverse és festménye