***
***
1.
Kétfogú Kígyómadár
indul leszámolni
az Otthonmaradt
Védőkkel.
Kemény-Nóta járja a hegyeket
Talpalávalónak
az Indulóknak,
Székelyországban,
s a havasokon túl is
a Maros folyásán.
Keresd kedvesed homlokkötőjén
a jeleket,
hogy visszatalálj veretlenül
a sokadalomba
Apám szava éget
csont-kártya királyarcképek
ellen
indulok Hazámat megtalálni.
(1993. július 18., München)
2.
Holdba szállt kékség
vitte fájdalmad
Viharát.
Engem-maró, Tűzbe-hívó
énekem
csapkod.
Integetésed megtör
a Végtelen Gátjain.
Hazajössz maradni,
Mezőbe lélegezni,
hogy Madár-Szavú Ősz meg ne ébredjen.
(1993. augusztus, München)
3. „Harangozás a Hódítóknak”
A Harangot nálunk
kőhabból öntsétek,
hogy ne bántsa fülét
a hódítóknak.
Kenyeret kezébe adtuk,
hogy embernek mondhassa magát.
Szabad volt küszöbön átlépnie,
hogy köszöntse virágos asszonyát,
s ha meghalt gyermekét
keselyűk elragadták
ércharang hívta búsulásra.
Télvíz idején
gyertyahordáskor
végigdőlt bundáján
a Farkasordítás.
Tömött hófúvás tekintetű
Pásztorok adják szájról szájra a szót:
Tüzet rakunk, melegedünk
a Tűz-Fénytől megéledünk.
Míg kedvem kitart még
hajnalig veled elboroznék.
Kihűlt-torkú kék varjú száll:
helyetted én biz hazatérnék.
Hova?
nem szólít a nyár?!
Kerestem barátot,
féluton elmaradt.
Szajkó-kékszemű Hold
indít keserű hírt,
hogy az út lezárva.
Hangunk járdakövén
sihederek rázzák a megindult Tömeg
énekét:
vagy haza
vagy az ég felé se.
Egyelőre ennyi, a többi következik
üdv. J. S.
Karomban hatalom,
kékszemű nyár virágzik
buja vízinövény esőben.
Keresve Téged
megtaláltam
a végrehajtó Akaratot.
Létünk fényévekkel integetnek
a megmaradt Holdtájba küldött
Mezőknek
Lelked a Hajnal
Kék-Verssel teleírta.
(1993. július, München)