180 éve született id. Rimanóczy Kálmán
Ma 180 esztendeje, 1840. május 12-én született Kapuváron a később id. Rimanóczy Kálmán néven híressé vált nagyváradi építész. Emlékét Péter I. Zoltán és Rimanóczy Jenő korábban lapunkban megjelent tanulmányának részletével, továbbá A két Rimanóczy című kötetből vett rövid szemelvényekkel idézzük fel olvasóink számára.
A Rimanóczy család története Rimanóczy János fraknói várnagy koráig vezethető vissza. Miklós nevű testvérével együtt címeres nemeslevelet adományozott neki 1646. május 26-án Pozsonyban III. Ferdinánd király, s ezt Sopron vármegye hirdette ki. A fraknói ág nemesi előneve a rimanóczi volt. 1736 júniusában VI. Károly lovagi címet adományozott a családnak. Az építészdinasztia id. Rimanóczy Kálmánnal kezdődött, aki a fraknói várnagy Jánost követő hatodik generációhoz tartozott.
RIMANÓCZY KÁLMÁN (1840–1908) építész, építkezési vállalkozó volt, a mai modern nagyváradi városkép egyik kialakítója. Előbb kitanulta a kőműves mesterséget, később autodidakta módon elsajátította az építészmesterséget és letehette az építőmesteri vizsgát, ami feljogosította az építészi feladatok ellátására, azaz önálló tervezésre és kivitelezésre. Rövidesen az ország egyik legtekintélyesebb építész szakembere lett, világot látott, négy nyelvet beszélő, magas színvonalú műveltséggel bíró emberként. Kezdetben Budán dolgozott, utána Szolnokon működött mint építésvezető, majd önállósította magát és a fővárosban lett vállalkozó.
Első házasságából 1867-ben Árpád nevű fia született. Árpádot a szülők válása után az édesanyja nevelte Budapesten.
Id. Rimanóczy Kálmán 1867-ben Nagyváradon telepedett le. Két év múlva újra megnősült, ebből a házasságból két fia született: ifj. Kálmán (1870) és Béla (1873). Váradi felesége több mint húszesztendei betegeskedés után, 1901-ben elhunyt. Halála után másfél hónappal id. Rimanóczy Kálmán egy 21 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, Fehér Erzsébetet. Ezt a lépést Árpád fia nem helyeselte, emiatt az apa kitagadta a fiút.
Nagyváradhoz mindenkor a legnagyobb hálával, szeretettel és lokálpatriotizmussal viszonyult, nevéhez számos jótékony akció köthető. Végrendeletében is jelentős összeget juttatott a városnak. 1908. január 2-án hunyt el. Halálának híre a városban és mindenütt a legőszintébb, legmélyebb részvétet váltotta ki.
Nagyváradi munkássága során az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de mások által tervezett épületeket is épített.
Nagyvárad számára tervezett legjelentősebb alkotásai:
– Szent Vince Intézet, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1868)
– Honvédlaktanya, Dunărea / Sal Ferenc u. 2. (1882)
– Körös-parti református templom tornya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 40. (1884)
– Evangélikus egyház parókiája, Tudor Vladimirescu / Körös u. 28. (1885)
– Bihar Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Termény Hitelbank székháza, Primăriei / Teleki u. 3. (1886)
– Nagyváradi Takarékpénztár székháza, Primăriei / Teleki u. 2. (1887– homlokzati átalakítás)
– Bihar Megyei Nemzeti Kaszinó székháza, Ciorogariu / Úri u. 2. (1888)
– Deutsch-ház, Vasile Alecsandri / Zöldfa u. 2. (1888)
– Eleméry-ház, Aurel Lazăr /Nagysándor József u. 7. (1889)
– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1892)
– Andrényi-féle vasáruház, 1. Decembrie / Nagyvásár tér 4–6. (1893)
– Rimanóczy-féle kétemeletes ház, Iosif Vulcan / Rimanóczy u. 5. (1894)
– Rimanóczy-féle egyemeletes ház, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 14. (1894)
– Múzeum, Muzeului / Múzeum u. 5. (1895)
– Szent Vince Intézet udvari kápolnája, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1896 )
– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő Bémer téri szárnya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1900)
– Bazárépület, Madách utca (1900)
– A 4. honvéd gyalogezred laktanyája, Armatei Române / Rulikowski út 24. (1902).
Kivitelezőként az ő munkája volt a Kossuth utcai Neológ zsinagóga, a Kereskedelmi Csarnok a Nagyvásár téren, a Szigligeti Színház (Guttmann Józseffel, Rendes Vilmossal, és a fiával, Kálmánnal), továbbá a Füchsl-palota a Kossuth-utcán.
*
Részletek Péter I. Zoltán: A két Rimanóczy című kötetéből:
„Egyes vélemények szerint Rimanóczy Kálmánt 1867-ben Nogáll János kanonok hívta Nagyváradra a Szent Vince Intézet építésére. A négy nyelven beszélő fiatal építész munkájával elismerést váltott ki Nagyváradon, le is telepedett a városban, melyet haláláig csak egy-egy megbízatás erejéig hagyott el. Más vélemények szerint Nogáll János már régi ismerőse volt az építésznek, hiszen a kanonok apja is az Esterházy uradalomban volt alkalmazva, ahogy Rimanóczy József, az építész édesapja, s mivel Nogáll bizalommal volt iránta, ezért bízta rá a Ferdinánd (későbbi Nogáll) utcában levő apácák házának építését. Ez volt az első váradi építkezése Rimanóczynak, amely általános feltűnést keltett és kivívta a szakemberek érdeklődését. Nem sokkal letelepedését követően id. Rimanóczy Kálmán a szüleit is Nagyváradra hozta. 1869 január 4-én Nagyváradon megnősült, egy félárva lányt, Kápolnai Vilmát vette nőül. Rövisesen, 1870. április 30-án megszületett a család első gyermeke, akit felnőttként ifj. Rimanóczy Kálmánként ismert meg a nagyközönség.”
„Sikeres váradi munkáinak, az általa épített palotáknak híre ment, csakhamar országszerte elismert vállalkozó lett, sőt 1875-ben meghívták a szinajai királyi palota építésére. Ő volt az első magyar építőmester, aki gyárkéményeket épített Magyarországon, s e vállalkozását is olyan siker koronázta, hogy csakhamar gyári építkezésekre Triesztbe is meghívást kapott. A haszonból Nagyváradon egy géptéglagyárat létesített. Úgy tartotta a fáma, hogy vagyonával becsülettel, szorgalmasan gazdálkodott, s alkalmazottainak, munkásainak jóságos gondviselője volt. Megbecsülte, ismerte és megjutalmazta az emberi munkát.”
„Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy id. Rimanóczy Kálmán hosszú időn keresztül, egészen a haláláig Nagyvárad város törvényhatóságának a képviselője volt virilistaként, azaz az olyan polgárok sorában, akik jövedelmük után a legtöbb adót fizették be a város kasszájába. 1879-től tagja lett a nagyváradi László király szabadkőműves páholynak is.
Hatvanötödik életéve betöltése után egyre gyakrabban betegeskedett, vese- és gyomorbetegség, érelmeszesedés kínozta, de a hatalmas fizikumú ember nem tulajdonított bajának nagyobb jelentőséget. Annyi engedményt tett mindössze, hogy ekkor már sűrűn látogatta a fürdőket, s felváltva a Tátrában, gyönyörű lomnici nyaralójában, és Karlsbadban tartózkodott (lásd képünkön). Betegsége miatt ekkor már teljesen visszavonult a nyilvános közéleti szereplésektől. 1907 decemberében meghűlt, és tüdőgyulladást kapott. Orvosai gondos kezelése, a családtagok önfeláldozó ápolása folytán – a korabeli sajtó szerint – állapota örvendetesen javult. Ám újév után hirtelen rosszul lett, s az orvosai megállapították, hogy agyszélhűdés (sztrók) érte. Purjesz Zsigmond kolozsvári orvos tanárt is a beteghez hívták, de a professzor sem tudott segíteni. Betegágyához gyűlt egész családja, leutazott Nagyváradra Béla fia is. (A kitagadott Árpádról nem szólt a hír, vélhetően nem értesítették.) Nem sokkal a halála előtt felvette a halotti szentségeket, Vucskics Gyula plébánostól kapta az utolsó kenetet. 1908. Január 2-án, este fél nyolckor hunyta le örökre a szemét.”
(In: A két Rimanóczy – a nagyváradi városkép alakítói, Riport kiadó – Várad folyóirat, 2013)