Maradhat-e a várban a szövőszék?
Pázmán Ida kézművesmesterre akkor figyeltem fel, amikor a megyei lap arról adott hírt, hogy hét év után fel kell adnia várbeli székhelyét, kénytelen kiköltözni, mivel az általa bérelt helyiségek megemelt díját már képtelen lesz megfizetni.
Nagyváradi várbeli székhelyén kerestem fel május elején Pázmán Idát. Arra kértem, ossza meg velünk, hogyan került kapcsolatba a szövéssel, hiszen ezt a szép népi mesterséget ma már csak kevesen művelik, szövőműhelyt sem sokan működtetnek, legfeljebb egy-egy vidéki településen.
„Az egész úgy kezdődött – emlékszik vissza Pázmán Ida –, hogy egy jó barátnőm, aki látogatta a Francisc Hubic Művészeti Iskolában szervezett előadásokat, biztatott, hogy járjak én is, mert nagyon jók a tanárok, és alapos szakmai felkészülést lehet szerezni. Én is beiratkoztam, a grafika szakot választottam. Elmentem felvételizni, és amint beléptem abba a terembe, ahol a felvételi zajlott, egy szövőszékre lettem figyelmes – egy kicsi szövőszék állt az egyik sarokban. Addig nem nagyon tudtam, miért megyek oda, de amikor megláttam a szövőszéket, azonnal tudtam, mit is szeretnék majd tanulni. Nagy szerencsém volt, hogy Holló Barna lett a tanárom, tőle tanultam mindazt, amit ma tudok ebben a mesterségben. Aztán három évet tanultam a Francisc Hubicban, plusz még egyet ráhúzva. No, nem mondom, egy kis grafikát is tanultam, kellett, mert a programhoz tartozott, de én ott csak szőttem, gyakorlatilag semmi mást nem csináltam. A szövés azért nem volt teljesen ismeretlen számomra, ugyanis a Diószegen élő nagymamám ügyes szövő volt, olyan munkákat is meg tudott csinálni, amelyekhez településenként csak egy-két asszony értett. Bihardiószegen az én nagymamám tudott csak felvetni. Amikor a Hubicban elkezdtem szőni tanulni, ő már nagyon idős volt, s amikor elmondtam neki, hogy mit tanulok, azt mondta, ne csináljam, mert soha nem fogom abbahagyni.”
Apai rokonsága révén Pázmán Ida olyan szalacsiakat ismert meg, akik szövéssel foglalkoztak. „Amikor felkerestük az ottani rokonainkat, kiderült, hogy az egyik családtagnak van szövőszéke, a dédnagyanyám nagynénje rendelte magának 1862-ben. Megkaptam ezt a családi szövőszéket, és a mai napig is azon dolgozom.”
A kézművesmester nem rejtette véka alá, hogy az utóbbi időben kedvezőtlen körülmények között kellett tevékenykednie. „De én kidolgoztam egy olyan rendszert – magyarázza –, hogy miként lehetne ebben az időszakban is mind szélesebb körben bemutatni a hagyományos mesterségeket, hogy az embereknek egy kis fogalmuk legyen róluk. Fesztiválokon, különböző rendezvényeken vettünk részt. Mindig úgy igyekeztem, hogy a termékek vására mellett megnézhessék az érdeklődők a munkámat is; volt mesterségbemutató, ahol a közönség láthatta az egész folyamatot, hogy pontosan miként készül el egy-egy alkotás. Ezenkívül, mintegy harmadik részeként ennek a folyamatnak, kézműves-foglalkozás is van, hogy nemcsak gyerekek, de felnőttek is a szövőszékhez ülhessenek, és elkészíthessenek egy-egy tárgyat. Eleinte csak gyermekekre összpontosítottunk, nekik akartuk bemutatni ezt a hagyományőrző mesterséget. Később, mivel volt érdeklődés a felnőttek részéről is, őket is bevontuk, és ez sikeres akció volt. Többes számban beszélek, mivel három kollégámmal létrehoztuk a Nagyváradi Kézműves Házat egyesületi formában.”
Az elkészült munkák értékesítési lehetőségéről is szó esett. „Most, hogy volt ez a majd’ kétéves világjárvány, rájöttünk, hogy jelen kell lenni az online térben, ezért a közösségi oldalon létrehoztunk egy csoportot Casa Meşteşugărească – Kézművesház néven. Ily módon az egész országban működő kézművesek munkái elérhetők.”
Arról is beszélt Pázmán Ida, hogy a sok bizonytalanság miatt mostanság nem a legjobb mederben folyik a tevékenységük. Nem tudható, meddig maradhatnak a várban, nem tudnak előre tervezni, nem pályázhatnak, mivel csak két hónapra szól a váradi önkormányzattal meghosszabbított szerződésük. Elmondta még, hogy régi vágya egy kézművesiskola létrehozása, pályáztak is erre. Még 2005-ben a városi önkormányzattól igényelt erre a célra egy helyiséget, de eddig nem sikerült kapnia.
A beszélgetésünk után néhány héttel kaptuk a hírt, hogy egy újabb rendelkezés szerint a nyár végéig maradhatnak a várban a kézművesek. Hogy mi várható ősztől? Egyelőre marad a bizonytalan helyzet.
Dérer Ferenc
Nyitókép: Pázmán Ida várbeli kézművesműhelyében
Galériabeli fotók: A családi szövőszék; A kézimunkázást bárki kipróbálhatja; Még a fákat is felöltöztették a váradi kézművesek; Ötletes alkotások
(Megjelent a Várad 2022./6. számában)
